Viz Ment A Fulembe — A Napló (Babits Mihály Fordítása) – Wikiforrás
Volt hol nem volt, még az operenczia-országon is tul volt egy falu, a falu végén egy kis kunyhó, a kunyhónak kidőlt bedőlt falai közt rothadt szalmán egy öreg anyó feküdt, mellette két gyermeke sirdogált: szép leány a nagyobbik, s barna kis fiu ennek testvére, a kisebbik. Az öreg anya meghalt, hideg telemét falu temetteté, s árván maradt gyermekeinek gyámola nem ajánlkozék. — Ők elindultak. Mentek, mendegéltek, sok hegyen, sok völgyön s hoszu utat hagytak hátra már, midőn Jánoska égető szomjuságot éreze. Ut közben egy kerékvágásban zavaros vizet találtak, s a szomjas fiu felkiált örömében: édes néném! én iszom ezen kerékvágásból. Ne igyál, felel okos testvére, mert kerék lesz belőled, ha iszol. János sohajtott s tovább mendegéltek. Ut közben medvenyomot találtak, mellyben régi esőviz peshedt. — Édes néném! szomjas vagyok, engedj innom ezen esőmaradványból. Ha iszol, édes öcsém, medve lesz belőled. A fiu szemei könyekbe lábbadtak, de hajtott nénje intésére s tovább mendegéltek. Ut közben farkasnyomra találtak.
Pataki Attila orbánviktoros pólóban ment be a Mokkába, hogy elmondja, „hibátlan” lett a Nemzeti dal friss feldolgozása : hungary
- Youtube rúzsa magdi válogatás
- A napló (Babits Mihály fordítása) – Wikiforrás
- Az ezüst tó kincse 1962
- Viz ment a fulembe de
- Eladó használt motorok jófogás eladó
- Viz ment a fulembe 1
'Ébredjetek...! kenyérebédig Fogtok nyujtózni tán, Ti naplopók! és tátni szájatok A sült galamb után?! Dologhoz lásson, aki csak bír! Csorbóka, dudva veri fel Szőlőtök a hegy oldalában; Gyomlálni és kapálni kell! ' Szólott, megrúgva talpát Három testvérfiaknak A zsémes nő; s azok rá Álmosan felriadtak, Készülvén a szőlőmunkára, A hegynek lejtős oldalára. És mond ifjabb leánytestvérök: - S beszéde volt bátortalan - »Hát nincs ma ünnep, nénémasszony? Azt gondolám, urnapja van... « De ráriadt vadúl szegényre A durcás vén leány, Száraz kezét arculcsapásra Fogván fel a pogány: 'Menj, istenadta urnapoddal Színem elől, te csacska féreg! Hogy helytelenkedhess napestig, Ünnep kell úgy-e, meg legények? A két szemed tüzes fogóval Szedem ki mindjárt, hitvány pára! Ha mátul fogva nézni is mersz A szomszéd dolgatlan fiára! No csak lássa meg már az ember! Hogy ő tanítson, még csak az kell! Most pedig az erdőre mégy, Egyik lábad itt, a másik ott; - S ha száraz galy nem lesz elég: Akkor lesz még ünnepnapod!